Nő Komment

Nyílt levél Apák napjára

Kedves Hölgyeim, kedves Uraim! Nem rózsaszín buborékokat kívánok szélnek ereszteni és pátoszos mondatokat zengeni sem jöttem, pusztán a vitathatatlan tényt szeretném megköszönni. Nélkületek nem ment volna!… Nem menne! Ezúton köszönöm meg minden férfinak, aki ANYÁVÁ tett egy nőt, aki “megengedte”, hogy azzá váljon és segíti is ŐT, ebben a nem kis feladatban. Látom, ahogy az… Tovább »

A hülye kérdésre okos válasz

Oltári kupleráj volt az egész házban. És terjedt… Egyszerűen képtelen voltam megállítani. Ha egy helyiséggel végeztem, másik kettőben szabadult el a pokol. Nem  tudom mi ütött a gyerekekbe, de teljesen meg voltak veszekedve. Amikor kiléptem újra a nappaliba és megláttam, hogy úgy néz ki, mint fél órája, vagyis autók, legók mindenhol, elszállt az agyam. Csak… Tovább »

Napi jós …avagy Csoma (5,5) és a fagyi

Énekel a gyerek veszettül az udvar kellős közepén, persze teljes hangerővel: – Hááárooom fagyit ettem maaaaaa…. Felkapom a fejem: – Kicsim, csak kettőt! – Ki sem zökken, csak rámnéz…:  – Aha, de majd három lesz – és lazán hátat fordít… és énekel tovább torka szakadtából 😀 😀 😀   Ha tetszett és szívesen olvasgatnál másról is… Tovább »

Csak, hogy tudd, mire való! …avagy, gyerekszáj, nameg a szellem lángolása

Szaladgál az 5 éves a kezében egy flakonnal, majd váratlanul a kezembe nyomja: – Anya! Vigyáznál az öngyújtómra? – Öngyújtó? Minek neked öngyújtó??? – nézek rá elképedve  –  Hát az öntudatnak! – válaszolja, teljesen magától értetődően – Ja, persze. Annak jó ha van. – és persze, se köpni, se nyelni. Sőt, se…    Ha tetszett… Tovább »

Férfiélet a válás után …avagy, a kemény harcokban nincsenek nyertesek

Nem könnyed kávézós és még csak nem is túl vidám…, de sajnos életszerűbb és gyakoribb, mint valaha Egy tanácsadó barátomtól “kaptam” a történetet és ezzel együtt a lehetőséget is, hogy mély gondolkodóba essek. Íme a történet:    “András, görnyedt háttal, fejét a két kezébe temetve ült a padon, a folyosón. Ahogy kinéztem az ajtón, rögtön… Tovább »

Majd a Csoma megmondja …avagy síelés és gyerekszáj tavasszal

Tessék, lássék, naugye, hogy tiszta anyja ez a gyerek?!  Megszületett a tavaszi síelés első igazi szakszava, köszönhetően, az 5 éves Szabó-Topor Csomának, az én kis szó-újító gyerekemnek: – Anya! Ez a TÓ-eke már nem olyan könnyű! – jó hangosan, miközben mögém ér a kapunál – Hogy a micsoda nemkönnyű?? – fordulok hátra, mintha nem értettem… Tovább »

A jó kutyák a paradicsomba mennek, ugye?! …de hová mennek a “nagykutyák”?

Egy keserédes történet egy kisfiúról, egy komondorról és rólam… Egy történet, aminek a bájosságán jóval túlmutat a felismerés, hogy milyen lehet egy ismeretlen szavakkal és ijesztően kusza érzelmekkel teli világban élni?Hol vannak az Ő kapaszkodóik? És mekkora a mi felelősségünk?   Mikor megszületett elterveztem, hogy normális emberként fogom kezelni… Ennek fontos része volt számomra, hogy… Tovább »

Dac – korszak

…  Ha tetszett és szívesen olvasgatnál másról is a témában, vagy lenne kedved hozzászólni, beszélgetni, látogass el a blog facebook oldalára is: https://www.facebook.com/noikomment/?ref=aymt_homepage_panel …ha pedig tanácsadásra lenne szükséged, keresd fel a honlapomat bátran:  http://www.nokomment.hu/... Tovább »

Valamit nagyon elrontottam – gyerekszáj

…avagy sok beszédnek, sok az alja Már megint végzetesen túltoltam valamit a magyarázásban, pedig esküszöm, a jó szándék vezérelt. Gondoltam, nem lehet elég korán helyes kommunikációra szoktatni a gyereket, vázoltam hát neki (egy komplett kiselőadás keretében), miért jár jobban és lesz hatékonyabb, hogy ha játékot szeretne az öccsétől elkérni, elmondja neki, miért teszi. A lényeg… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!