Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
Nő Komment

Élet egy nimfomán testbe zárva

Ha azt hiszed, a nimfománia valamiféle irigylésre méltó kiváltság, olvasd el Karolina színes, de talán nem annyira szívmelengető történetét

Megláttam abban a szakadt kávézóban, abban a szakadt farmerben és azonnal vadászmódba kapcsolt az agyam. Fél óra múlva túl voltunk a kínos első fél órán és egyenesben voltunk az ágy felé. Nem is akartam akkor már semmi mást, csak hogy fizessen már végre és mondja be a címet a taxisnak és ne kérdezősködjön baromságokról, csak tegyen fel arra a kurva konyhaasztalra és adja meg a testemnek ami jár. Ja, igen, honnan a francból tudtam a konyhaasztalt? Hát azt fogalmam sincs hogyan, de kábé a második kérdésem ez volt… mármint hogy van-e stabil konyhaasztal a lakásában…? Úgy gondolod ez fura kérdés? Nem tudom, ő nem tűnt meglepettnek… mindegy, úgyis tök mindegy, mert kamu volt.

A konyhaasztal nemhogy stabil nem volt, de még csak nem is volt igazán

Egy béna pult volt helyette, ami ráadásul tök magas is volt arra, amire én szerettem volna használni. Szóval maradt a kád, meg a kanapé… meg az ágy. A pasi fantasztikus volt, pont amilyennek elképzeltem. Mindent megtett és úgy imádott, ahogy szeretem, ha imádnak. Jött is rendre az egyik orgazmus a másik után és velük együtt a szokásos letargiám. Minél kielégültebb lett a testem, úgy lettem egyre boldogtalanabb. A végére szokás szerint a sírás kerülgetett, amitől szegény azt hitte, hogy most nekem húdenagyon jó, úgyhogy ‘megajándékozott’ egy hasonspricceléssel és csillogó szemmel meghívott vacsorázni. Persze, nemet mondtam és kicsit pityeregtem még a zuhany alatt mielőtt szedtem a sátorfámat és nagy bánatosan hazaindultam volna. 

Azonnal felhívtam a Gábort, az exemet, hogy most engem nagyon meg kellene vigasztalni

És mivel ő a világ legjobb fej exe, jött is sebtiben, s hogy biztosan elmúljon a rosszkedvem, a beszélgetős borozás mellé, álomba szeretkezett. Reggel már nem volt a lakásban mire felébredtem, de ez nem is volt a forgatókönyv része nálunk. Boldogan kávéztam és nem annyira boldogan, de dolgozni is elmentem. Valamikor dél körül hívott “a szakadt farmeros”… arra sem emlékeztem, hogy megadtam volna neki a számom… és elmesélte, hogy én vagyok a világ legtüzesebb puncijú csaja és azonnal újra akarja. Szegény… nem volt szívem leforrázni, de szexelni sem volt kedvem többé vele, szóval megtettem. Megmondtam, hogy egy önző, hazug ribanc vagyok és van pasim. Ha igaz lett volna, csúnya dolog lett volna, nade így? Csak egy kegyes kis hazugság, nem?!

Este valami dupla céges rendezvény volt, mert nagyon ügyesen és hatékonyan dolgoztunk…

…szóval megjutalmaztak bennünket néhány liter ingyen piával az elmúlt féléves gürizésünkért. Szeretem ezeket a bulikat. Valahogy mindenki olyan más lesz. Az, akire rá se néznél a folyosón, egyszercsak a haverod lesz…, meg a cinkostársad… és persze kibaszottul kívánós voltam. Mindennél jobban vágytam egy agyatlan szexre. Tudtam, hogy ez ma ezer százalék, hogy össze is jön, szóval nem nagyon törődtem a divattal, ‘könnyen lehúzható’, ez volt a szlogenem estére. 

A pasi, akivel egymásba karolva léptünk le az alagsor felé, az egyik kisfőnök volt a társ irodánkból

Nem volt még negyven és pont úgy nézett ki, mint valami divatfotó. Imádtam. Hónapok óta nézegetem. Ahogy néha elvonult az irodánk előtt… tényleg, mint egy filmrészlet, olyan volt. Okos, feszes és nagyon alapos. Tökéletes kombó. El sem hittem, amikor hátulról a nyakamba köszönt. És nem csak egyszerűen belelehelt a tarkómba, de a keze azonnal a derekamon volt és már fordított is maga felé és pontosan azt mondta a szemével, hogy akarlak, bár a szája talán csak annyit, hogy szép estét, Karolina, ugye? Vagy Karola? Hogy szereted jobban? Én meg csak motyogtam, mint egy kis fruska, hogy tök mindegy és hogy szép estét neked is… Tényleg fogalmam sincs miről beszélgettünk. Többen voltunk, aztán kevesebben, majd megint jött egy-két ember, de az egész csak egy nagy sodródás volt. Végre egyszercsak egyenesen rám nézett és valami olyasmit mondott, hogy mutatni akar valamit, persze a szeme már azt is elmondta, hogy mit, úgyhogy azonnal megbabonázva követtem. 

Az alagsori külön garázsban állt a kocsija

Tudtuk, hogy biztonságos, hisz ma senki nem fog autóval hazamenni, szóval beültünk a hátsó ülésre és mint a kiéhezett vadállatok, úgy estünk egymásnak. Jó ötlet volt a könnyen lehúzhatós cucc, pillanatokon belül egy szál bugyiban voltam, ő pedig arccal a melleim között. Pont úgy szexelt, mint ahogy dolgozott. Gyors volt, pontos és lényegretörő. Valamint az ellenkezést sem bírta és ez engem kibaszottul feldobott. Tuti nem először használta a kocsiját erre, mert nemcsak engem tett pucérrá pillanatok alatt, de az autót is átváltoztatta egy kényelmes szexpázsittá. Egy háttámla ide, egy oda, kicsit előrébb, kicsit hátrébb és máris egy luxus kanapé volt a hátsó ülés. Imádtam a mozdulatait. Nameg az illatát, a bőrét, minden olyan felsőkategóriás volt. És az egész lényéhez méltó volt, szerencsére, a farka is. Úgy tolta a számba, mint aki tudta, hogy neki ez jár. Odavolt a testemért, de nem hagyta, hogy elszálljak. Ahogy ki-be járt a farka a számban, úgy nézett, mintha vizsgáztatna. Elképesztően izgatott. Egyszercsak váratlanul felemelt és odalökött az ülésre. Széttolta a lábaimat és belémhatolt. Mélyen, egy mozdulattal, minden kedveskedés nélkül. A szája keskeny vonallá szűkült és szinte mérges arcot vágott, ahogy erősen a végéig tolta magát bennem. Azonnal elélveztem, ahogy ránéztem. A kemény férfitekintet, az elszánt behatolás, totál kész voltam.

És az egész, végig ilyen volt

Minden úgy volt, ahogy ő akarta és pontosan tudtam, hogy nem fogja addig abbahagyni, amíg nem nyugodt afelől, hogy rendes munkát végzett velem. Sikítósra kefélt és a végére tényleg rendesen elvesztettem az agyam. Egészen őrületes volt… minden pillanatát élveztem, minden porcikámban. Egészen a szempárásítós részig, akkor kicsit összeugrott a gyomrom és annyira már nem is volt szép ez az egész. Persze cuki voltam, de nagyon szerettem volna már nem ott a garázsban, a kicseszett kocsijában lenni. Sietősen búcsúztam a folyosón és szinte futólépésben hagytam faképnél a hetem legjobb pasiját.

A taxiból hívtam zokogva Gábort…

Könyörögtem az öleléséért és szitkozódva fenyegetőztem, amikor kibúvót keresett. Persze eljött végül és persze én hüppögve omlottam a karjaiba. Nagyon sokáig tartott így. Meg sem szólalva, csak mélyeket sóhajtozva. Esküszöm, hogy éreztem, ahogy megszakad a szíve. Együtt ültünk a kádban hajnalban és beszélgettünk. Valami orvosról hadovált, aki a haverja és hogy eljön velem, csak menjek el… de akkor már megint sírtam. Tudtam, hogy egyszer el fog hagyni, de ez most nagyon szarkor jött.

– Komolyan? Most akarsz lelépni az életemből? Pont most?! Te is???

– Nyugodj meg, Nyuszi! Én sosem fogok lelépni az életedből, de baj van. Veled nagy baj van!

– Kurvára semmi baj sincs velem! Csak annyi, hogy minden pasi egy szemét. Csak megdugjátok a nőket és leléptek!

– Figyelj! Meghallgatsz?

– Persze – és meghúztam a kád mellé rakott borosüveget, majd orrot fújtam a csap melletti kistörcsibe és tök komolyan felé fordultam – Mondjad!

– Nyuszi! Téged még soha senki nem hagyott el!

Te dobsz ki mindenkit. Használsz bárkit kényedre-kedvedre és még csak fel sem veszed a telefonját utána –  hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, eléggé mellbevertek a szavai, de azért egy támadó mondatra még összeszedtem magam.

– Ez kurvára nem így van!

– Nyuszi! Most már hetente háromszor hívsz fel, hogy mentselek meg – fojtotta belém a szót, mielőtt folytatni tudtam volna az oktalan mocskolódást – Ezt így nem lehet tovább csinálni. A város legjobb pasijai farkán ugrálsz – ezt Erika barátnőd mondta -, majd szó nélkül lelépsz. Mi van veled? Miért nem jó neked senki?

– Minek kapálózzak? A vége úgyis az lenne, hogy elhagynak

– Úgysem kellenék senkinek örökre… – az utolsó szavaim persze már belevesztek az újra feltörő fuldokló zokogásomba. Tudtam, hogy valami nem oké, tudtam, hogy igaza van. Fogalmam sincs hány férfival voltam az elmúlt hónapokban… a legtöbbnek nemhogy a nevére nem emlékszem, de akkor sem ismerném fel, ha találkoznék vele. Bárkivel keféltem volna néhány jó szóért, vagy egy elismerő pillantásért…  gyakorlatilag semmi máson nem járt az agyam egész nap, csak ezen. És közben szenvedtem. Úgy szenvedtem, mint egy kutya.  Ha egyedül kellett egy percig is lennem, menekültem a lakásból, de ha valaki volt velem, akkor viszont menekültem tőle… a legjobb estéimen “csak” simán álomba sírtam magam, a gyengébbeken meg szegény Gábor ringatott, vagy kefélt az alvásig… durva volt…

És a legdurvább, hogy máig senki nem tudja mitől is csúszhat az ember lánya ebbe bele

Azóta persze sokat tanultam a kényszeremről és persze most már kezelni is tudom, de azt is tudom, hogy nekem szerencsém volt, hogy volt egy Gáborom. Ha te nem vagy ennyire szerencsés, de úgy érzed vannak elcsúszásaid az ön- és mások értékelésében, bátran keress fel egy rendes szakembert, én mondom!

És, hogy a kép kerek legyen és ne csak egy történet, ideollózok egy szerintem jól megfogalmazott és érthető cikket a témáról:  http://www.webbeteg.hu/cikkek/szenvedelybetegseg/3423/erotomania

 

 


 Ha tetszett és szívesen olvasgatnál másról is a témában, vagy lenne kedved hozzászólni, beszélgetni, látogass el a blog facebook oldalára is:

https://www.facebook.com/noikomment/?ref=aymt_homepage_panel

...ha pedig tanácsadásra lenne szükséged, keresd fel a honlapomat bátran: 

http://www.nokomment.hu/

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!