Felnőtt tartalom. Elmúltál már 18 éves?
Igen | Nem
Nő Komment

Tökéletes első randi hat év után?! …avagy jó randihoz idő kell

 

Irén meséli ma el varázslatos tündér-sztoriját Károllyal…

Nem viccelek,vagy túlzok, tényleg hat éve láttam meg először

Ultrabéna, családos, barátos buli volt… minden szép, minden jó és minden tökéletes volt mindenkinél. Az eszem üvöltött, hogy meg ne próbáld, de egyszerűen tudtam, hogy képtelen leszek elengedni. Megláttam és egyszerűen tudtam. Nem azt, hogy szeretnék a folyosón sikítva élvezni tőle, hanem, hogy fogok. Csak úgy tudtam, hogy muszáj…, hogy ez az élet nem érhet véget nélküle. 

Minden ellene szólt és szemernyi jele sem volt a lehetőségnek

Csak és kizárólag esélytelen helyeken és időpontokban találkoztunk és fel sem merült, hogy ez lehetne másképp is. Barátok, vagy mik voltunk…, de persze kicsit sem. Néha cseteltünk, kibeszéltünk másokat, vicceskedtünk, élveztük, hogy egy húron pendülünk, ennyi. Közben persze folyamatosan éreztem a vágyat, a ki nem mondott mondatok mögött megbújó kérdéseket, az izgalmat…, de valahogy egyikünk sem akarta “elrontani”. 

Jó kis móka volt és bevallom nagyon inspirált

Épült a kis virtuális világom akkoriban és jó érzés volt, hogy ő ott van. Tetszett, ahogy összeugrik a gyomrom, ha meglátom, hogy kizöldül a pötty a neve mellett és imádtam, hogy gyors, frappáns, mozgatja az agyam. Gondolkoznom kellett és mindig volt visszajelzés a vicceimre. Egy idő után már volt kis napirendünk is… tudtam, hogy elmennek a gyerekek oviba, suliba, mikor ürül ki a ház és mikor köszön nagyon kedvesen jó reggelt nekem. Kis munka, kis csetelés, kis család, kis csetelés…, majdnem jártunk…, de szexről sosem esett egy szó sem. 

Na, persze ott volt az összes elfojtott mondatunkban, de direkt még csak egy apró flört sem volt. Sosem

Aztán mindig jött valami. Olyan, ‘hol volt, hol nem volt’ dologgá vált az egész. De valahogy mindig ott bújkált az agyam valami rejtett zugában. Titkon megbújva a kis hétköznapi életem mellett szépen, komótosan, egy végetnemérő, intenzív és ultra szexi kis dobozkában várakozott.

És akkor egy derült égből jött kedves üzenet törte szanaszét a jeget

Már ki tudja, hogy, s miért, de egyszercsak rám üzent. Ahogy megláttam a vastagon szedett betűket a neve mellett, azonnal rámtört a régi érzés. Minden feléledt. Azonnal válaszoltam a kérdésére…, aztán a másodikra, meg a harmadikra és utána egész nap és másnap…, és egy hét múlva már izgatottan autóztam a városba. Találkozni készültem Vele. Hat és fél hosszú év után most végre tényleg Vele. Mármint csak Vele. 

“Fogalmam sincs hogy lett az addig mindig olyan udvarias beszélgetésből egyszercsak vad szextingelés, de nem is volt időm, kedvem ezen morfondírozni. Csak azt tudtam, hogy meghalok, ha nem találkozhatunk…”

Kalapált a szívem és gombóc is volt a torkomban

…de most inkább csak azon izgultam, hogy el ne késsek. Nyomtam a gázpedált és amikor végre leparkoltam a ház előtt, minden teljesen tiszta és nyugodt lett. Izgatott voltam, mint egy kamasz, de nem izgultam. Vele készültem találkozni és vele készültem ágyba bújni. Semmin nem gondolkoztam, csak vittek a lábaim felfelé a lépcsőn.

Az ajtó nyitva állt, de őt nem láttam sehol…

Beléptem és egyedül voltam…., hangosan köszöntem és bénáztam még a zárral amikor mögöttem termett és mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, kisegített. Köszönt kedvesen, de a következő pillanatban már a nappali közepén álltunk, táskától, kabáttól, cipőktől megszabadulva téptük egymásról le a ruhákat. Talán megcsókoltam, de ebben nem vagyok teljesen biztos, abban viszont igen, hogy még bőven az egy percen belül a gyönyörű farkával a számban a földön térdeltem és nem is akartam soha többé felállni. 

Vége szakadt minden térnek, minden időnek és olyan nyugalom szállt meg, mintha nem is egy titkos szexrandin lennék

Csókolóztam a farkával és boldog voltam. Tényleg. És nagyon fura volt, hogy kicsit sem volt az. Egyszercsak felnéztem és azok a szemek néztek vissza rám, amiket évek óta bámulok. Minden olyan volt, mint az álmaimban. Meg kellett ölelnem…, vágytam Rá, az egész testét, az egész lényét akartam.

Kavargott minden

A képzelet és a valóság határán lebegtem. Minden idegszálammal tudtam, éreztem, hogy ott van, most ott vagyunk együtt, de képzeletben valami más dimenzó kapujában álltam. Kedves volt, mint amennyire mindig is, de valami ismeretlen, vad szenvedély keveredett a tekintetébe. Éreztem, ahogy ő is elhagyja a valóságot és egyszeriben mindketten elvesztünk. Már csak MI léteztünk és a pokoli vágy – ahogy kiszabadult a palackból – és kegyetlenül magával ragadott minket is. 

Hat éve ‘baszta az agyam’ és végre a testem is sorra került

És én kibaszottul élveztem és minden kérdés nélkül adtam át neki magam. Valahogy minden egy elképesztő tökéletes forgatókönyv szerint történt. Mintha térképe lett volna a testemhez. Miután felálltam a földről és megölelt, sokáig csókolóztunk. Persze nem kamaszos, finom és tapogatózós csók volt, hanem egy sokkal tudatosabb, olyan célbaérős, minden elárasztós csók. Úgy omlottam az ágyra, hogy közben minden porcikám sikított a vágytól, hogy: gyere! csókolj! vedd el! add oda! ölj meg!!!!! 

És Ő jött, csókolt, elvette, odaadta és megölt

Feküdtem hanyatt és néztem végig a szemét, ahogy fölémemelkedett és kényelmesen a combjaim közé tolta a testét, majd belémhatolt. Lassan, erővel és valami embertelen férfias vággyal. Úgy vette birtokba a testem, mint egy mindent elsöprő természeti katasztrófa…, a jobbik fajta… Csak rá tudtam figyelni…, minden érzékszervem, minden sejtem őt követelte. Tökéletes pillanat volt. A hat év minden kihagyott behatolása benne volt a szemében. Elemi, ösztönös és elementáris volt. Remegő testtel éveztem újra és újra… és, ahogy a kezdeti lassúság átváltott egy őrült vad baszásba, totál eszemet vesztettem. 

Feküdtünk egymás mellett…

Boldog nyugalomban… percekig… pillanatokig…, fogalmam sincs meddig, mert ahogy egyikünk feleszmélt, azonnal a másikat kereste. Csókoltam, csókolt és minden négyzetcenti, minden milliméter lassan felderítésre került. A szomjas sivatagi vándor csak karikatúra vicc volt hozzánk képest, ahogy habzsoltuk egymást. Azt hiszem többször haltam meg és szerencsére megannyiszor éledtem újra az eksztázisból. 

…és amikor én már tényleg csak a boldog öntudatlanságban hevertem…

…és izzadt voltam, csapzott és kimerült, könnyedén magához húzott, kicsit féloldalt fordított, a lábam félretolta és finoman újra belémhatolt. Néhány pillanatig egy csendes lebegés volt ez egész…, éreztem, ahogy mindenhol kitölt, ahogy a puncim egyre erőteljesebben reagál a farkára és végül totál elárasztotta a testem a megállíthatatlan és letaglózó gyönyör. És én megint teljesen átadtam magam neki és már tényleg semmi más nem létezett, csak az érzés, ahogy hol finoman, hol teljes erővel jár ki-be bennem és amikor már sikítani sem tudtam, hirtelen megéreztem, ahogy az orgazmusaim hullámokban veszik át az uralmat fölöttem, a tudatom fölött és egyszerre megszűnik a testem is benne.

Jó, azt mindig is tudtam, hogy kibaszott jó lesz, ha egyszer megtörténik

De azt nem gondoltam, hogy ennyire. Minden ott volt és minden pont addig tartott, amíg tökéletes volt. Persze, most már legalább értem, miért nem hagyott nyugodni hat hosszú egész és egy fél éven át a vágy a beteljesülésre. És mókás, de végül, ami legelőször fogott meg benne, az lett a végzetem. Ahogy végig nézett, amikor a farkát csókoltam és amikor a tekintetembe mélyedt, amikor az ajkaival a puncimra tapadt…, képtelen vagyok normálisan gondolkozni, ha a szemeit látom. Ha csak belegondolok, már mosolygok egész nap… és tényleg, mennyire vicces történet ez már…, újra elcsábított a sosemvolt szeretőm?!

 

 

 

Címkék: , ,

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!